Something for true Metal fans....
Boldog Karácsonyt!
Milyen gyorsan is telik az idő itt az illúziók világában... leginkább akkor ha élvezi az ember. Illúziók találkoznak az álmaikkal egy virtuális világban ahol elhiszed, hogy a jó az örök és ami rossz annak nem kéne lennie. Ahol megvannak a határaid, főleg mert elhiteted magaddal és ahol bevonzod azokat a dolgokat amiket ki sem mersz mondani, ahol gyorsan átlépsz a deja vu – érzéseiden mert nem akarsz elgondokodni azon, hogy hogyan is létezhetnek ilyen dolgok. Jobb ha felületes maradsz, mert akkor nem kell mélyre ásnod ahol leginkább csak magaddal találkozol, ahol esetleg élettelen üresség van, csend és sötétség. A legjobb, ha cenzúrázzák számodra a valóságot, majd más eldönti helyetted,hogy mit is higgy, különben esetleg nem értenéd meg. Az igaz történetek, legendákká lesznek és az utókor majd átdolgozza, ahogyan a történelmet is a győztesek írják. A Biblia is csak egy válogatás, a történéseket 40 évvel az események után kezdték leírni, majd a több létező evangéliumból kiszortírozták azt ami „nem illett bele” az akkori vezetők elképzeléseibe és kegyetlenül irtották azokat akik nem azt a verziót olvasták amit ők kijelöltek. Így van ez majdnem mindennel. Rajtad áll hogy mit hiszel és minek jársz utána. Aki az igazságot keresi az rá fogtalálni. Mindenkinek a saját igazságát kell megtalálnia.
Ha csak egy rövid időre is de az emberek általában elfelejtik az Ünnepekkor, hogy egyébként milyen zaklatottak és azt is, hogy igazából csak a gyertyagyújtás idejére tudnak csak megnyugodni és nem aggódni, mérgelődni vagy búslakodni. Vagy még akkor sem. Nem szeretünk megállni a rohanásban, mert ha felnézel akkor esetleg olyan dolgokat is meglátsz amit nem szeretnél. Aminek kezdete van annak van vége is.
Régi elképzelésem, hogy minden ember a saját világában él egy külön kis buborékban. Ezek a buborékok hol közelednek egymáshoz, hol pedig távolodnak egymástól. Néha úgy érezzük, hogy 1-1 buborék egybeolvadt a mienkkel aztán meg azt látjuk, mintha soha még csak nem is érintette volna a mi határainkat. A színes szivárvány amit belülről láttál, az csak a saját buborékodat érintő fény játéka nem egy kincshez vezető útmutató. A buborékok közötti kommunikáció nem túl hatékony, a hangok és fények megtörnek a vékony rétegeken és éppen léggé eltorzítják azokat ahhoz, hogy mást gondolj arról amit a másik buborék lakója feléd küldött saját kommunikációs képességeihez mérten legyen az szóhalmaz vagy kézzel-lábbal mutogatás. A buboréklakók nem szeretik a magányt, ezért igyekeznek minél közelebb kerülni másokhoz, összetömörülnek ill. próbálják megválogatni, h milyen közösségben kívánják élni buborék-életüket, ott ahol elfogadják őket és a lehető leginkább középpontban, elismeréstől övezve lebeghetnek, persze mindig megőrizve a saját határaikat. A legjobb képet szeretnék közvetíteni magukról a többi bubor-nak, ami persze egy megszűrt valóság, hiszen kevesen kívánják felfedni magukat teljesen, mert akkor védtelennek, sebezhetőnek érezheti magát az illető. Olyan jelenség ez ami a perifériáról, az összetömörült bubor-kolóniák széléről figyelve eléggé esztelennek láthatjuk ám ott bent ez a mindennapi és az egyedül fontos élet ami nélkül értelmetlennek hiszik a buborok egyszerű létüket. Ki tudja hol van az igazság...
Helloween 2011
És itt az idei Helloween - tök:
Az édes-cuki verzió:
...és a horror verzió:
2011 Ősz
Nagyon tetszik az idei ősz és az erdőben amúgy is szeretek lenni...
...igaz a panelből nem olyan szép, de így azért feldobja:
A világ amiben élsz...
Talán azt gondolod, a világodat te irányítod. Talán igazad is van. De fel vagy-e készülve arra, hogy akár tévedhetsz is?
Miből is áll a te világod?
Az ország amelyhez hivatalosan tartozol, a város, ahol élsz, a szűk társaság, akikkel a kapcsolatot tartod… A napi rutin ahogy munkába mész és megteszed amit meg kell tenned pedig már nem is tudod biztosan, h mi is az… A szokásaidból álló végtelen folyam, ami az elején még biztonságot nyújtott, most már egyre többször érzed, h teher, amelyben ismét morogva konstatálod, hogy drágább lett a benzin, hogy napról napra új adókat találnak ki és már nem is nagyon akarják jól megindokolni, mert úgyis elfogadják, lenyelik az emberek. Látod, hogy még mindig van pofájuk a bankoknak hiteleket reklámozni, mindenki pénzt akar még beszedni ahonnan csak lehet. Talán még elhiszed, hogy a drága választási cirkusszal majd egy jobb világot teremthetsz, pedig már sejthetnéd, h a színfalak mögött egy tálból cseresznyézik mindegyik. Már a Simpson család egyik részében is látható volt: mindegy, hogy Kang-ot vagy Kodos-t választod, a vége ugyanaz lesz: rabszolga leszel. És már az is vagy. A MÁTRIX rabja vagy akár tudatára ébredsz ennek, akár nem és persze sokan inkább a rabságot választják önként, mert a valóság túl durva… A Mátrixban szabályok vannak. Néhány megkerülhető, a többit megszegheted… nevelésedtől, tudatossági szintedtől függően.
„Some Rules can be bent, others can be broken… Do you think, it is air that you are breathing now?”
Kik irányítják a világot? Mit gondolsz mekkora teret adnak neked? Mennyire akarsz annak a világnak a része lenni? Némely vélemény szerint a gazdasági válságokat, a háborúkat előre megtervezik, a nagy világszintú események elindításáról titkos találkozókon döntenek már nagyon régóta. A világ összes országa el van adósodva. De kinek tartoznak? Magánemberek kezében van az egész világ? Mitől működik a rendszerük olyan hatékonyan? Ha háziállatokat akarsz tartani, alakítsd ki számukra a szokásokat, készíts belőlük szabályokat. Készíts kerítést, iktass be törvényeket amiket aztán te magad is megszeghetsz vagy megkerülhetsz. Így lehet elvenni pl. itt Tatabányán a közösségi házat az emberektől és üzemeltetésbe kiadni valamelyik egyházi szervezetnek, aki aztán pénzt kér ha ott akarsz lenni, de nem is enged be, ha neki nem tetsző dologgal akarsz foglalkozni, mint pl. keleti kultúrával… És aztán még nyíltan ki is jelenti, hogy olyan ez mint a kórház, ahol távol kell tartani a fertőzött betegeket az egészségesektől…
Persze mindig a harcias kakast vágják le először a baromfiudvarban is és az engedetlen kutyákat lelövik. A másképpen gondolkodókat, a lázadókat sehol sem látják jó szívvel az uralkodó rendszer irányítói..
Der Mensch ist ein Gewohnheitstier… és milyen igaz.
Szervezz megböbbentő eseményeket és amíg azzal vannak elfoglalva, könnyű megmagyarázni az újabb szabályokat, a fokozott ellenőrzést. Lehetőleg szépen lassan csináld, a lassan melegedő vízből nem ugrik ki a béka. Alakíts ki csoportokat, amikben biztonságban érezhetik magukat az alanyok. Minden uralkodásra vágyó szervezet ezt teszi. Lehet ez politikai, vallási vagy katonai is. Nézd csak meg, hogy a hollywood-i filmek sokaságában a katonai témájú filmek miben különböznek akkor ha a film elkészülését támogatja a hadsereg és milyen lesz ha nem.
Saját katonákat toboroz minden szervezet, ad nekik identitást és természetesen még több szabályt. Ne gondolkodj, én már megtettem helyetted és láttam amit látni lehet. Csak gyere erre és fogd be a szád. Az irányítást, az ellenőrzést majd megszervezzük... Talán véletlen, hogy széles körben elérhető a mobil kommunikáció és mindenhol mindenkit le lehet nyomozni. Már a születésednél kezdődik. Kapsz egy nevet, aztán mindenféle számokat... adószám, TAJ szám, telefonszám, bankszámlaszám és máris a rendszer része vagy. Egy kód ami hatástalanítható vagy akár ki is törölhető ha a programozó úgy látja jónak a program szempontjából.
Talán azt gondolod, a sorsod már előre meg van írva. Ahogy nekem is mondták: sorsunk egy sípálya ahol bizonyos pontokat érintened kell, egyébként szlalomozhatsz amíg az előre meghatározott pályád tart. Vajon te magad választottad a pályát? Mennyire vennéd komolyan az életedet ha kiderülne róla, h csak egy jól megszervezett színpadi jelenet amelyben kiélheted a választott szereped minden adottságát, a karaktered minden tulajdonságát?
Melyik szimpatikusabb számodra? Miben hiszel? Minden nap megválasztod a hitedet és naponta akár többször is módosítod azt, mindegy, hogy észreveszed-e vagy sem. Mit is látsz abból ami körülötted és benned zajlik? Hogyan tudod összeegyeztetni a kettőt? Főleg ha nem vág össze… Mi az ami miatt mégis felkelsz másnap és rendszert próbálsz keresni abban ami egyébként úgy tűnik rendezetlen?
’Az élet nem probléma, hanem misztérium. Megoldani nem tudod, azonban bele tudsz olvadni.
Life is not a problem, but a mystery. You cannot solve it but you can merge with it.’
A sötétséggel szemben nem lehet harcolni, nem győzhetsz ellene. Fényt kell gyújtanod. Ahol fény van ott nincs sötétség. A szeretet lehet a kulcs – mondják sokan – ezt érzi is az ember néha, de olyan gyorsan szembe találkozol ismét a sötétséggel, hogy el sem hiszed, hogy a gyűlölet, a félelem az előbb még nem is volt ott. Néha megfog valami szépség és pár pillanatra átitat egészen. Olyankor érzed, h az univerzumban rend van és megéri itt lenni.
A zene univerzális, nincs benne irigység, mohóság. Itt persze nem a piaci részére gondolok, hanem a kreatív részre és arra amikor elér oda ahová szánták és megmozdít bennünk valamit amitől egyfajta varázslat jön létre és valami mélyebb nyomot hagy benned. Megkísérlem átadni az egyik ilyen pillanatomat.
Közeledik szeptember 11. Milyen mélyen beívódott ez már az emberi tudatokba. Mint egyéb más, katasztrófákkal, súlyos eseményekkel tarkított dátumok. Bush-val még dokumentumfilmet is készítettek, hogy milyen is volt akkor...
Mondják: a MÁTRIX kiterjettebb mint hinné az ember. Ezt én is gyakran érzem...
Megnéztem egy másik gondolatébresztő filmet. Nagyon érdekes volt. Ha az előző bejegyzésben levő gondolatok megmozgattak, nézd meg ezt is ha még nem láttad:
Újdonságot nem láttam/hallottam benne, de szépen összecsengenek a történelmi események.
Ha megnézted, ezt is érdemes:
Kíváncsi volnék, hányan érzik még azt amiről szó van benne... Manipulálják az embereket és jóval durvábban mint ahogy azt a reklámokkal képzelné az ember. Eseményeket kreálnak bizonyos szűk embercsoportok, hogy aztán alátámaszthassák az elnyomásra tett intézkedéseiket. Igazi összeesküvés elméletről szól...
Mit is lehetne tenni?
Meglátni. Felébredni. Nézz körül, hallgass a benned lévő intelligenciára, a belső intuíciódra. Olvass többet, figyelj arra mi zajlik körülötted.
Korábban elkezdtem olvasni James Redfield - Tizedik felismerését. Most folytatom. Sokat olvastam mindig is és most szereztem magamnak egy e-readert. Elektronikus könyv. Kicsi, jó és rengeteg könyv fér rá, nem tudsz annyi szabadságot kivenni jelenleg megszokott társadalmi életfolyamodban, amennyi idő alatt el tudnád olvasni a memóriájában tárolható könyveket:
A félelem az egyik leghatékonyabb eszköz a hatalomra vágyók kezében. "Oszd meg és uralkodj..." Pedig nem kell semmi több, csak az, hogy mi nem játszunk velük... Nem hiszünk nekik. A rendőr nem megy ki tömeget oszlatni és nem megy oda a 30-as táblához pénzt szedni. A tanár nem áll a rendszer szolgálatába, nem tanít ostobaságokat, elnyűtt dogmákat, hanem nyitottságra, érdeklődésre nevel. Az orvos megelőz, valóban gyógyít és nem azokat a szereket írja fel, amiért fizetik a gyógyszergyártók. A papok nem a megosztottságot tanítják, nem a bűntudatot fejlesztik, hanem az egységtudatot. A politikusok és jogászok meg inkább elmennek kaszálni vagy valami igazán hasznos munkát végezni...
Podersdorf - nagymeleg
Kihasználtuk még a pár nap forróságot. Elmentünk osztrák szomszédainkhoz. Rekkenő napsütés, a parton sajna nincs árnyék, csak a vízben lehet kibírni és a sátorban is nehezen megy az alvás ilyen melegben, de a naplemente ott is szép főleg ha a modell is passzol hozzá:
A vizibicikli 200 ft-tal drágább mint a Balatonnál, 38 Euróból hárman jóllakunk az étteremben és még sör is fér mellé ha úgy gondolja az ember. A kemping kultúrált, elég sokan vannak de nincs éjjelente hőbölgés. A sarki boltban is magyarok dolgoznak mint a fagyizóban, akcentusukról azért még felismerni őket.
augusztusi kirándulás
Az augusztus is szép idő a kiránduláshoz.
Szeretünk a természetben bandukolni, érdemes csendben is maradni néha. Bár most valahogy furcsán csendes volt az erdő. Madarakat alig lehetett hallani, viszont nagyon sok kis légy döngött körülöttünk és mindenképpen inni akartak a szemünkből.
Sikerült pár érdekes képet csinálnom:
Aztán nem csak a fa forgott:
Barni még jobban "bepörgött":
Nem vagyok képzett fotós, de azért ezek tetszettek.
A WORLD OF ILLUSION
„Just when you think your world is perfect and want to rest there for a while, you will see it crumbling down before your own eyes. See it now, see it good. Don’t turn your head away, you may see something very unic.
In the illusion you’ve created for yourself, beetween all the bricks coming down like in a slow-mo movie you have the chance to grasp the space it came from. Enjoy the play of forms and know this: It will have an end just as it had a beginning.”
„I’m just a dreamer I dream my life away…”
Momentan ist richtig,
Momentan ist gut
Nichts ist wirklich wichtig
Nach der Ebbe kommt die Flut
Am Strand des Lebens
Ohne Grund, ohne Verstand
Ist nichts vergebens
Ich bau die Träume auf den Sand …”
„Minden rendben van, eltűnik minden nyomtalan.
Mindenből amennyi jó mindig megmarad.
Nem lesz semmi gond, eljön a vége és egy pont.
Mindenből amennyi szép majd újra szirmot bont…”
Még egy film... a kapitalizmusról
Ez is nagyon tanulságos. Michael Moore. Biztosan hallottál már róla. Itt egy TRAILER.
Online is meg lehet nézni a net-en... talán itt
Úgy tűnik, Magyarország pontosan abba az irányba halad, mint az USA... De nem a megvalósult álmok felé... inkább oda, ahol a munkavállaló még a halálával is hasznot hoz a cégnek... sőt holtan hasznosabb...és ahol bármikor, bárkit ki lehet lakoltatni miután rávettük őket, hogy olyan hiteleket vegyenek fel az ingatlanaikra, aminek a kamatait is bármikor, bármekkora összegre emelheti a bank ha úgy tartja kedve... és ennyi elég hozzá...
A mohóságnak nincs határa... a profit mindenek előtt... a többi csak por és árnyék...
Ébredés
Érdekes filmet találtam. Nézd meg magyar alámondással:
Vagy angolul magyar felirattal:
Nem rövid, de érdemes odafigyelni minden részére.
Ébredj!
Ne engedd, hogy félelemkeltéssel irányítsanak, az egység érzését kell újra felfedezni és megtartani...
Nyár
Vizítúra
Vizitúrán voltunk az ország K-i részében. Más emberek, más mentalitás. Az emberek közelebb vannak a természethez. Nyugodtabbak is pedig nagy a munkanélküliség. Nagy élmény volt kenuzni a Túron és a Tiszán. Igazi meditációs gyakorlat... Még sosem voltam, de nem bántam meg a kirándulós részét, viszont aki igazi kikapcsolódásra vágyik, az ne a zajos bulizós társaságot válassza - amennyiben neki nem az ivászat és a hangoskodás jelenti a kikapcsolódást.
Kalandos helyeken lehet kipróbálni, hogy milyen jól navigálod a kenut:
A csendes természetben a vízről izgalmasabb felfedezni az egyes részeket, a csónakból másképpen lehet átélni a dolgokat.
Ilyenkor könnyű kizárni a megbolondult világot, te is a természet része lehetsz...
... ha nem mulasztod el és csendben figyelsz.
Eggyé válhatsz azzal amit egyébként megtagadsz, kizsákmányolsz. Része vagy de erről nem veszel tudomást a mindennapjaidban.
Ilyenkor nem számít, h Európában remeg a föld és nemcsak fizikai értelemben. Nem érdekes, h bolygónk vajon tényleg több millió éves vagy csak néhány ezer és az ember látta-e a dinoszauruszokat vagy csak később szerzett róluk tudomást. Nem fontos, hogy állítólag tágul az univerzum, hogy egyszer meghal a nap és nem lényeges, h összegyűlt-e elegendő lélek a következő lépcsőfokhoz.
Nem fontos az sem, h az emberiség nem tanult semmit a történelemből, csak majmok vagyunk egy AK 47-essel. Klikk
Szösszenetek...
3 éve kezdtem el írni a blogot... Milyen gyorsan eltelik ennyi idő... 3 év alatt jó sok minden történt... Több országban is megfordultam, éltem és dolgoztam. És ismét itt vagyok. Visszaolvasgattam néhány korábbi bejegyzésemet felidézve az akkori érzéseket, gondolatokat. Semmit sem bánok...
Világtörténések.
Azt hiszem, egy olyan földrengést mint ami most Japánban történt, mi Magyarországon nagyon megsínylenénk. Ezek a panel házak szerintem nem sokat bírnának ki. A japánok erre talán a lehető legjobban fel voltak készülve és mégis… nyakunkon a nukleáris katasztrófa… és az újabb globális háború . Szerencsére vannak akik komolyan elgondolkodtak és próbálnak intézkedni is a többi atomerőmű ügyében. Európában ellenőrzik a régebbieket (persze csak a tömegek megnyugtatására, mert akinek pénzügyi érdeke fűződik hozzá, az ugyan le nem állítaná soha magától) Milyen féreg is tud lenni az ember. A katasztrófákból is profitál… újjáépítésből vagy az áram árának felemeléséből… vagy bármiből.
A világon mintegy 400 atomerőmű van, ebből 60 db 1975 előtt épült, többségük az USA-ban. Németországban 17 van, ebből 7 épült 1980 előtt. A japánokat 2 évvel ezelőtt figyelmeztették, hogy nem megfelelő a biztonság… Biztosan volt azért egy meeting erről náluk... Talán még pasztell-színű akcióterv-táblázatok is születtek róla... utána este meg elmentek egyet inni.
A Földön van jó néhány rizikósabb helyre épült atomerőmű:
Mit is jelenthet ez? Ha a házak le is dőlnek, azokat fel lehet építeni még. De ha elpukkan egy atomerőmű, ott már az életnek annyi. És mivel minden mindennel kapcsolatban van, azt a világon mindenki megérzi. Ki erősebben, ki kevésbé. Én a magam részéről inkább élnék áram nélkül mint egy radioaktívan fertőzött környezetben. "Normál" esetben az ember évente 2 egységnyi sugárzást kap. Most az atomerőművet menteni próbálók ennek az ötszörösét kapják ÓRÁNKÉNT.
Kirándulás.
Nemrég elmentünk kirándulni Dobogókőre. Szép volt az idő. Még volt egy kis hó és olvadás is volt, úgyhogy nagy volt as sár.
A legnagyobb poén: a WC használata persze nem ingyenes, ami megkönnyíti az emberek választását, hogy inkább mégiscsak a természetben könnyítsenek magukon. Mi fizettünk érte, de csak a csattanó miatt volt érdemes. Az ajtón felirat jelzi, hogy a parkolóőr nyitja a WC-t. Jött is nemsokára és nyitotta is az ajtót… TÁVIRÁNYÍTÓVAL! Így már értem, mire ment és megy el a pénz amit beszednek… Mert hogy nem a WC felszereltségére vagy felépítményére… az tuti. Szakadt, régi vasútállomás-budira emlékeztetett kívülről és belülről is. WC papír is volt... elzárva egy kis helyiségben amit azért kívülről jól lehetett látni, de hozzáférni nem. Nem mertem hozzáérni semmihez, igyekeztem mielőbb elhagyni a terepet.
Munka.
Dolgozom ismét… Egy korábbi helyen ahol korábban már jártam… Úgy látszik rám jellemző, hogy kétszer megyek vissza 1-1 munkahelyre vagy ugyanahhoz a főnökhöz. Munkaerő-közvetítés külföldre… Milyen érdekes téma ez így már innen nézve… Van egy kollégám aki Kanadából jött haza családi okok miatt. Sok a párhuzam kettőnk között. Ahogy a környezetünket láttuk és látjuk, a motivációk, az érzések... Most olyanokkal találkozok, akiknek teljesen más elképzelésük van a külföldön való életről, munkáról. Hihetetlen, hogy az emberek nagy része úgy gondolja, hogy pályázik egy olyan külföldi munkára ahol társalgási szintű nyelvtudás a feltétel, miközben a kérdést sem érti meg: „Milyen szerszámokat ismersz?” Persze megválaszolni sem tudja. Még mindig azt hiszik, hogy „majd hamar belejönnek” és „elmutogatják”. Hogy a munkaadó majd tolerálja, ha nem érti meg azt hogy „Add ide a kalapácsot”. És vitába is szállna velem, hogy a munkaadó hogy képzeli azt, hogy ilyen feltételeket szab, pedig ő szakmailag verhetetlen. "Talán professzorokat keresnek?" Volt ilyen kérdés is. Menni azért mennének sokan… Szinte menekülnének…
És mégis. Az emberek igazából nem szeretnek újat látni és tapasztalni. Talán akkor igen ha ez teljesen kiszámítható lenne és jól körülhatárolt mint egy előre megtervezett nyári szabadság.
Ha kinézek az ablakon, látom a két 4emeletes lakóház között kifeszített kábelt, rajta szokott ülni egy galamb. Mindig ugyanaz a madár és mindig ugyanott ül. Most is. Nem szeret új dolgokat nézni, figyeli a forgalmat mindig ugyanonnan. Persze néha jobban fúj a szél és elrepül, vagy ha éhes, hát kaját keres, de mindig visszajön és ott csücsül. Lehet, hogy közben azon jár az esze, hogy holnap majd elrepül egy jobb helyre… De hova is mehetne?
Nézd meg ezt!
És mégis mozog a föld…
Tegnap 4,8-as erősségű földrengés volt, amelynek epicentruma Oroszlány környékén volt.
A 4-5 közötti földrengést gyengének mondják, de már érezhető. 25 éve nem volt ilyen Magyarországon. Te érezted? Mit csináltál? Pánikszerűen menekültél az utcára? Vagy esetleg csak megbontottál egy üveg bort?
Az 1763-ban Komáromban volr egy pusztító földrengés a Richter-skála szerint 6,2-es erejű ami „a skála logaritmikus jellege miatt” ez azt jelenti, hogy akkor a mostaninál körülbelül ezerszer nagyobb energia szabadult fel. Akkor 63-an távoztak ebből a dimenzióból ennek kapcsán.
Amikor dinós kiállításon voltunk tavaly, megfogott egy a fejlődést érzékeltető hasonlat amit az egyik előadásban láttam. A dínók hosszú évmilliókig éltek a földön, az evolúció egy nagyon lassú, fokozatos változás volt. (már ha persze tényleg úgy volt) Az emberiség történelme ehhez képest csak egy felvillanó reklámfilm (és bizony néhol ugyanolyan zavaró, idegesítő is). Amióta ember él a földön a változások exponenciálisan felgyorsultak. Kedden feltaláltuk a tüzet és csütörtökön már jetpack-kel járunk munkába. A technológia fejlődésének üteme valahogy mégsem az emberi tudat fejlődésének az üteme. A jövővel foglalkozó műsorokban már androidokról beszélnek. Félig ember, félig gépezet külsejű és belsejű teremtményekről. Azok akik nem upgrade-elik majd magukat kütyükkel, könnyen a háttérbe szorulhatnak a jövőben. Gondolkodó-tanuló robotok vesznek minket már most körbe, a hűtőgép már az internetről rendeli be önállóan a kaját, és a konyhában virtuális szakácskönyvet lapozhatunk, h a mártásos kézzel ne kelljen fogdozni az igazi papírlapokat.
Ha fekete lyukkal találkozna egy űrhajó, a tudósok szerint az űrhajó eleje el kezdene nyúlni, míg a közepét és végét csak később érné a megerősödő gravitációs hatás, így a hajó szétszakadna, ami persze másképpen látszódna kívülről, ha az eseményt távolról figyelnénk.
Én úgy érzem, h már belelógunk egy fekete lyukba. Az űrhajónk eleje már házirobot-szolgákat és beültetett biochippeket használ, míg a vége még mindig azzal kénytelen foglalkozni, h legyen tiszta vize és némi élelme amivel a napot túlélhetné. El vagyunk telve önnön okosságunkkal, az foglalkoztat a legjobban, h az időgépünk fluxuskondenzátorának energiaellátását megoldjuk, közben meg ami belül zajlik arra rá sem hederítünk, rosszabb esetben meg is tagadjuk.
Az űrhajó szétszakadása „spagettizálódása” már megkezdődött. És az események egyre csak gyorsulnak.
A külső világban zajló kutatásokat persze az űrkutatás és a katonaság pénzeli és ahogy a múltban, úgy most is azt hangsúlyozzák, h ez az emberiség javát fogja szolgálni, de az eredményeket mégsem Teri néni fogja élvezni akinek nehezére esik már boltba járni, hanem a hadsereg jean claude van damme féle szuperkatonája. Sosem a kutatással, a fejlődéssel volt azonban gond. Az atombombát sem azért fedezték fel, mert embereket akartak elpusztítani vele (habár ki merne erre megesküdni – PR szinten ugye sokkal jobban hangzik „az emberiség java” mint „az ellenségeink kiírtása”). Persze sosincs meghatározva, h mit is értenek „emberiség” alatt…
Valahogy azonban mindig eltévelyedtünk. A technológi önmagában nem fog megoldani semmit. Ahogy egy csimpánz sem fog rákot gyógyítani egy injekcióval, ha azzal hatásosan fejbe verheti társát akinél banán van. (pedig egy csimpánzban jobban bíznék)
Kell az a belső fejlettség, ami egy olyan biztos alapot ad az embereknek, amivel már szabadjára lehet őket engedni.
El tudsz képzelni egy olyan társadalmat, ahol nincs szükség szabályokra? Nem kell a törvényt képviselni? Nincs szükség vezetőkre sem, mert a „Szeress és tégy amit jónak látsz” éppen elég lesz irányadónak? És még csak ki sem kell írni ezt sehova sem.
Nem kell, h zár legyen az ajtódon, nem kell, h biztosítást adjanak el neked, ha odalép hozzád egy idegen, nem az lesz az első gondolatod, h „ez most ártani akar-e nekem”, hanem h „jó, h látlak” Nincs szükség nemzetekre és országokra, nem kell h elkülönüljenek az emberek akármilyen csoportokba legyen az etós, néger, keresztény, kormánypárti vagy punk. Vajon mekkorát kellene ugrani ahhoz, h ez ne csak egy őrült fantazmagóriának tűnjön?
A változások felgyorsultak. Mit tehetünk a felkészülésért? A magam részéről örülök, ha olyanokkal találkozhatok akik valóban fontos dolgokkal foglalkoznak, és hálás vagyok, ha látom a tudatosság felvillanását akár csak egy pillanatra is egy szemkontaktusban vagy egy futó mosolyban. Bárkivel szívesebben váltok 4 mélyebb gondolatot az élet fontos dolgairól minthogy egész estét betöltő „szórakozás” révén megtudjam, h Pákó mit is akart mondani tulajdonképpen vagy h a Mónika show-ban miért ülnek egyáltalán emberek.
Hát itt van újra egy másik évszám… 2011
Az Ünnepek alatt itthon voltam, nagyon élveztem, persze közben pályázgattam több pozícióra is. Érdekes, h helyben alig van vmi lehetőség… Úgy gondoltam, h megnézem, mi terem itthon és ha semmi akkor ismét külföld. Fárasztó dolog idióta HR-esekkel interjúzgatni, akik alig tudnak valami értelmes kérdést feltenni, a visszajelzés meg már nem is érdekes számukra. Mit is csodálkozok ezen még? Még fárasztóbb azoban amikor normális emberrel akadok össze, jól elbeszélgetünk és ugyanúgy tojnak az ember fejére később. Ezt is meg lehet szokni… Bár egyetérteni nem fogok vele. Itt a modernizált világ, humanoidizált robotokkal, robotizált emberekkel, de még mindig személyesen akarnak találkozni a félórás első körökre is, ahelyett h használnánk a Skype-ot vagy csak vennék a fáradtságot sé elolvasnák az önéletrajzomat…
Érdekes, h még mindig a megszokott sémákat látom… csak én nem tudok már sémákban válaszolni. Pedig úgy tűnik, azt várják. Talán ezért is érzem, h nem vagyok része ennek a berögzült szokásokkal teli világnak. Lehet, h ez már egy belső ellenállást váltott ki bennem... Meg kéne vizsgálnom magamban ezt.
Csodálkozva néznek rám, amikor azt mondom, h én azt a helyet keresem, ahol a munkámon kívül többet adhatok. Olyan pluszt ami nincs benne a munkakörimben, mégis jobb lesz tőle a cég és a benne dolgozók élete, olyat amihez ugyan nem kell az éves büdzsét felborítani, de szükség van hozzá nyitottságra és emberségességre - a szó jobbik értelmében.
Belépek egy céghez és azonnal mellbe üt az ottani hangulat, a sajátos atmoszféra. Éreztem hasonlót korábban is csak nem volt ilyen tudatos. Az az energiamező amit az ott lévők gerjesztettek és ami összetartja őket – jellemzően nem pozitív energia. Inkább nyomasztó, gyanakvással és unottsággal teli bizalmatlanság. Megkérdezik, h miért kéne a cégnek engem felvennie, de nem tudják megválaszolni, h miért is kéne nekem őket választanom. Elvárják, h az ember ragyogjon az örömtől és önként mondjon le minden emberi jogáról ha felveszik ahhoz a céghez amit egyáltalán nem is ismer. Tehát bízd rá személyes értékeidet egy vadidegenre a pályaudvaron csak azért mert azt mondja, h ő jó ember, hiszen itt áll már egy ideje és van errefelé több ismerőse is.
Minden cég a nagy corporation mögé bújik, számokkal dobálóznak, h globális szinten hány gyáruk van, milyen szuper volt az éves eredményük, amit persze statisztikailag bármilyen pozítívra ki lehet hozni, és hogy milyen sok ember dolgozik náluk. Csak azt nem akarják és/vagy nem is tudják megmondani neked, h pontosan milyen is ott dolgozni konkrétan ennek a cégnek a falai között.
Aztán ha nagy kegyesen felvesznek, onanntól már csak egy bérszámfejtési azonosítószám lehetsz. Minden egyéb ami plusz lehet a mindennapi munkás életed során már azoktól a személyektől érkezik akik nap mint nap körülvesznek. Az volna az a helyi érték amiért érdemes bemenni nap mint nap arra a helyre.
Az egyik ilyen helyen ajánlatot tettek nekem. Multikhoz hasonlóan az általam bemondott bérsáv legalsó szintjét sikerült megajánlaniuk. Amikor megkérdeztem a HR-es csajt, h mégis mi volt az amiért engem választottak, az volt a válasz: „Ezt most nem mondanám meg…” Érdekes. Aztán persze érezte, h ez nem olyan kóser válasz és próbált még javítani a dolgon, de nem sikerült neki. Nem ez volt a fő ok amiért aztán nem fogadtam el az ajánlatot. Egyszerűen nem érte volna meg albérletbe költözni annyiért.
Másnap láttam egy apróhirdetést a neten, felhívtam és elbeszélgettünk. Megállapodtunk. A bérsávomat jóval meghaladta az ajánlat és egyéb szempontból is jónak tűnt a lehetőség… szóval újra nekiindulok… gondoltam. Deja Vu… I’ve said that before… a couple of times…
Ismét Németország, München. Ezúttal tolmács-szervező szerepkör. A multi cégtől aztán felhívtak, h mégis mi lenne az amiért vállalnám és ráajánlottak az elsőre. Én mondtam, h sajnálom, h nem ezzel kezdték, de már elvállaltam egy másikat. Ki tudja, h jól tettem-e?
Úgy volt, h hétfőn indulok, azonban furcsa késlekedés állt be, ami arra enged következtetni, h ebből sem lesz semmi. Kár, mert legalább szólhattak volna, h ez vagy az van. Nem értem, h az őszinteség, a korrektség már így kiveszett volna az emberekből? Miért nem lehet megmondani, h 'figyelj, bocs, de ez meg ez jött közbe, a dolog bizonytalan.' És kész. Megértem. Sunnyogni egyszerűbb?
Mindenesetre az élet megy tovább... Legtöbbünknek. Tegnap elmentem a suliba a fiamért. Az osztálytermük előtt az egyik srác apukája felett ténykedtek a mentősök. Jött a fiáért, rosszul lett, a gyerek sírva futott vissza a terembe. Amikor én mentem a sajátomért, a pali ki volt fektetve a kőre és defibrillátort is láttam a mentősöknél. Úgy hallottam, hogy sikerült megmenteni...
Osho szerint (is) minden halál a saját halálod, is egyben, ezért félsz tőle. Nekem is eszembe jutott, h akár velem is megeshetne ilyen. Ismerem a fiú apukáját, beszélgettem vele párszor röviden, a srácaink együtt szánkóztak az idei hóban.
Ha képes az ember tudatossággal megközelíti az ilyen szitut, rájöhet, h azért is lehet olyan félelmetes, mert brutálisan őszinte: megmutatja, h amivel eddig foglalkoztál mennyire nem számít. Nagyon gyorsan számot adsz arról, h értelmes - értékes dolgokkal foglalkoztál-e vagy csak álltatod magadat, h az amit teszel, amit eddig tettél az fontos. Azt mondják, a bölcs ember bármyelyik pillanatban kész számot adni addigi életéről. Ha fel is merül ez a hétköznapi emberben, hamar elhessenti ezeket a gondolatokat magától... Én megpróbálok minden percemet megélni teljességgel, azt hiszem, ez az egyetlen amit érdemben igazán tehetek magamért és a világért és az ilyen blogbejegyzések segítenek ezt tudatosítani...
Karácsony
Érdekes hangulata van a Karácsonynak…
Gyerekként másképpen éli meg az ember, felnőttként pedig már legtöbbször szinte csak a saját vagy más gyerekében próbálja meg újra átélni a régi izgalmakat.
A máskor is rohanó, egyik céltól a másikig élő emberek ilyenkor megpróbálnak lelassulni, kedvesebbnek és türelmesebbnek mutatkozni és megtalálni azokat az érzéseket amik valamikor régebben talán ott voltak, h aztán átcsusszanva a Szilveszteren gyorsan lekapják a levélhullató fenyőről a díszeket és biztonságosan elraktározzák a következő évre kipipálva ezt is a „to do list”-ről. Az ünnepi időszakban azért "illendő" küldenünk legalább egy képeslapot (manapság már inkább csak SMS-t vagy egy karácsonyi linket a netről) azoknak is akiket egyébként egész évben nem keresünk, nem hívunk fel és tul.képpen nem is beszélgetnénk vele pár percnél többet az udvariassági szinten túl, legyen az rokon vagy egy régi "barát". Így megvásárolhatjuk magunknak a tiszta lelkiismeretet és majd "bezzeg"-hetünk, h mi legalább felemeltük a telefont... (megjegyzem, én azon lustábbak közé tartozom, akik "reply"-ben intézik el a protokolt).
A lényeg, h meglegyen mindenkinek az ajándék, ügyelve persze arra, h „igazságos” és gazdaságos legyen, sikerüljön jól a karácsonyi menü, örüljön mindenki a kapott pulóvernek, sálnak és legyen az egészről jó sok fotó bizonyítékként amit az arhívumba lehet raktározni. Majd megnézzük őket öreg korunkban, ha eljönnek hozzánk közeli hozzátartozóink és nem lesz miről beszélgetni.
Láttam egyszer egy műsort egy családról, ők minden nap karácsonyt ünnepelnek. Legalábbis külsőleg. Van karácsonyfa, ajándékok és karácsonyi menü. Érdekes ötlet…
De miért is ne lehetne minden nap Karácsony? Persze én nem a külsőségekre, hanem a belső tartalomra gondolok inkább persze.
Én szívfájdalom nélkül lemondanék a Karácsonyról ha minden nap karácsony lenne mindenhol…
Sőt, ha úgy élne mindenki, h a szívekben minden nap karácsony lenne, akkor egyáltalán nem lenne szükség Karácsonyra.
BÉKÉS Karácsonyt mindenhova!
(oda is ahova idén nem küldök sem SMS-t sem emailt, sem pedig hagyományos képeslapot:)
Álmok – Dreams
Is it the reality what you see right now or just another well built dream world?
How can you tell for sure?
Miből tudod biztosan, h álmodsz?
- Megcsíped magad és azt hiszed, mert nem ébredtél fel, akkor ez biztosan a valóság.
- Megfigyeled a környezetedet és mivel minden olyan részletes, úgy gondolod, ez elég bizonyosság, h nem álmodsz.
Azt mondják az álmodban nem tudsz olvasni vagy felkapcsolni a villanyt. Mi van ha az a valóság? A betűk csak fikció, az elektromosság csak egy merész álom és a gravitáció csak egy ötletes sci-fi amit a fantázia szült?
Azt gondolod, h ahol a dolgok a megszokott módon viselkednek, ott van a valóság. Mennyi mindent terttél már szokásoddá?
Azt is mondja pár filózófus, h semmi sem igazi amit magadon kívül látsz, érzékelsz. Nem is létezik semmi ami ott kívül van. Igen, vannak még páran, akikkel találkozol és megbeszéled, h valóban amit látunk, megtapizunk az létezik… De mi van ha őket is csak te álmodod? vagy ők téged? Ha az egész csak egy marha jól megírt játékprogramnak a multiplayer feature-je mint a Mátrixban?
Lehetséges, h van megbízható módszer amivel meg tudod különböztetni az álmot a valóságtól?
Neked van-e saját totemed annak megállapítására, h amit éppen látsz az álom-e vagy sem (mint az Inception filmben)?
Mi van ha a totemedet egy álomban készítetted tehát nem valós? Így egy olyan eszközt használsz a valóság megállapítására ami (multis terminussal) nem lett validálva.
Mondják, h néhány felébredt lélek köztünk jár. Csak ők nem alszanak egyedül, mindenki más igen. Minket is próbálnak felébreszteni, persze csak aki kész rá. Ők tudják az igazat, látták amit látni lehet, mi még csak nem is sejtjük.
De sokaknak jó itt ebben az álomban és nem is akarják elfogadni, h van egy másik valóság is. Aki az alvó embert felébreszti, nem mindig számíthat barátságos fogadtatásra.
Úgy tűnik, az álom minősége meghatározza az ébresztő fogadtatását. Ha Mici Mackó mézes köcsögökkel álmodik, nem szeretné, h felébresszék. De ha gonosz lények kergetnek sötét álmodban, szívesen fogadod te is, ha felráz valaki.
Te most éppen milyen álmot álmodsz?
Talán kitaláltál egy szuper álmot magadnak, jól megvagy benne, esetleg abban is álmodsz, ki tudja hány szintig lefele ahol már el is felejtetted, h miről is van szó…
Mit tennél, ha rájönnél, h a világ amiben élsz már egy ideje nem is valós (mint pl. a 13th floor c. filmben)? Úgy élnéd-e az életedet ahogy eddig? Mit változtatnál meg? Mi lenne fontos és nem fontos számodra? Mi az ami számodra valós maradna továbbra is?
Én Comodore 64-gyel nőttem még fel a Raid Over Moskow és Bruce Lee csúcs játéknak számított… Aztán egyre jobb grafikákat csináltak és manapság már talán meg is mosolyogjuk a játék minőségét, ha az árnyékok nem úgy vetülnek, a fű nem úgy lobog a lábunk mellett amikor az FPS-es figuránkkal mozgunk a terepen vagy ha a víz nem úgy csillog és csobban mint azt ahogy az általunk ismert és megszokott valóságban tapasztaljuk.
Amikor régebben COD-tam (Call of Duty-háborús játék) a neten, sokféle userrel találkoztam. Van aki szereti végigvinni a küldetéseket, pont úgy csinálja meg a feladatokat ahogy az meg lett írva. Van, akit csak a pálya szépsége köt le és csak lődörög és van aki végigrohan. Van aki tojik az összes oda vonatkozó szabályra és lő bárkit akit ér.
Megfigyelhető, h mindig valamilyen belső értékek alapján cselekszenek a játékosok. Ezek az értékek mindenkiben ott vannak, amelyek teljesen egyediek és nem biztos, h összevág a többi felhasználó értékrendjével. A pálya minősége, adottsága is módosíthatja a játékosokból felszínre törő értékrend megformázását.
Ha egy bizonyos hétköznapi szituáció megváltozik, az emberek túlnyomó többségének a viselkedése is megváltozik. Ha földrengés van, van aki fosztogatni indul, van aki másokon segít. Széles a paletta: egészen a 'befekszünk a sörcsapoló alá'-tól a 'megbújunk egy sarokban amíg minden elmúlik'-ig terjed és még azon is túl…
Ha tudjuk, h verekedésért börtön jár, akkor értékrendünk szerint megpróbáljuk elkerülni a balhét vagy csak az érte járó büntetést. A pálya adottságaiból adódó következmények befolyásolnak: ha leugrasz a mély szakadékba, kinyiffansz, ezért nem feltétlenül teszed azt meg. Persze, ha tudod, h az elmentés újratölthető, akkor esetleg mégiscsak kipróbálod kíváncsiságból…
Te milyen pályán lődörögsz most éppen?
Az idő hullámai - Waves of time
A tudósok szerint a gravitáció hatással van az idő múlására. Ha egy űrhajóban elhagyjuk a földet fénysebességgel utazva és 1 év múlva visszatérünk, akkor a Földön 10 év telt el.
Ilyen módon az időutazás lehetséges. Azt mondják, nem is a jövőbe utazás a bonyolult, hanem a múltba.
Az egyik tudományos műsorban arról volt szó, h ha kinézünk a fejünkből, csak a múltat láthatjuk. Mire visszaérkezik a szemünke és agyunkba az információ, már el is telt egy bizonyos idő, mégha nagyon csekély is emberi mérce szerint. Tehát csak a múltat láthatjuk, nem a jelent. A nap 8 percel ezelőtti fényét, más csillagokénak pedig több ezer vagy millió évvel ezelőtti képét látjuk innen a Földről, tehát mindig a múltba nézünk és a letűnt múlt árnyaira reagálunk…
Nagy kérdés a tudósok között: Visszautazhatunk-e a múltba?
Számomra inkább az a kérdés: Miért is akarnánk visszautazni a múltba? Miért nem jó nekünk a jelen ahol MOST vagyunk? Mit szeretnénk megváltoztatni ami nem úgy alakult, ahogy képzeltük/szerettük volna?
Az élet mint a tenger fodrozódásai, hullámai. Jönnek, mennek. Ha felületesen szemlélem, úgy tűnik a víz hullámokként utazik, de ha közelebbről megnézem, azt látom, h csak egy rezgést továbbítanak. A hullámok nem különülnek el a tengertől, a tenger részei. A hullám keletkezik, továbbadja rezgését, másokkal mozdul együtt, aztán előbb utóbb visszatér oda, ahonnan indult: önmagába, a vízbe.
Gyerekkoromban, a házunktól nem messze, az "úttörő-bolt" mellett volt egy öreg órás. Olyan misztikus dolog volt oda bemenni. Sok óra ketyegett a falon, volt kakukkos óra a kirakatban, egy fába vájt óra is volt ott amit nagyon érdekesnek találtam és egy másik nagyobb díszdarab ami hatalmas helyet foglalt el, már akkor sem tudtam, minek egy ekkora óra egy lakásba. Rengeteg mini alkatrész volt kint a munkaasztalon mindig. Csipesz, nagyító, asztali lámpa felkapcsolva, megvilágítva a munkaasztalt. Emlékszem, a bolt kicsi és olyan különleges hangulatú volt; amíg vártam az elemcserére, mindig volt mit nézelődni. A háttérben szólt a Kossuth rádió, kék kartonpapíron, kivágott betűkbők volt kiragasztva hogy: "Elemcserére garanciát vállalok". És volt ott egy képeslap ami attól volt különleges, h egy nő volt rajta látható 70-es évekbeli frizurával aki kacsintott ha kicsit elmozdítottam a fejem és máshonnan néztem. Akkoriban ez nagyon menő és ritka volt. Az USA-ból küldtek nekünk a rokonok ilyesmi "3D"-s képeslapot, anyám nagyon őrizte őket. Az elemcserét meg lehetett várni ott helyben. Az öreg csendben dolgozott, feltette a tipikus órás nagyítót a szemére és bütykölte a darabokat mindig teljes odaadással, alapossággal. Az első órám analóg, azaz "mutatós" óra volt piros szíjjal, nem pedig digitális. Az órás üzlet aztán eltűnt, ahogy az úttörőbolt is. Mindkettőnek lejárt az ideje.
A minap elemet kerestem, amit már régen nem az órásnál vásárolok és a papírboltban mondták, h van egy órás itt nem messze a 4emeletesek aljában. Időm volt, gondoltam elmegyek oda. Meg is találtam a kis üzletet, az ajtón tábla, h "rögtön jövök". Na gondoltam, ez aztán a nyitva tartás… Most várjak? Nem olyan fontos az elem. Mivel nem volt sürgős dolgom és az időjárás sem üldözött haza a meleg szobába, gondoltam várok egy pár percet. Aztán ahogy a rácsokkal fedett kirakatot kezdtem el nézni, láttam ott 1-2 régi órát is. Hoppá-gondoltam, ez olyasmi mint amit gyerekkoromban láttam az öreg órásnál. Vajon mi lett vele? Biztosan nem él már. Aztán egyre ismerősebbnek tűnt még pár dolog. Felfedeztem egy ütött-koptt órát aminek már nagyon nem is látszottak a számok a régi üveglapon keresztül és egy levágott fakorongba volt beékelve. Gondoltam, megvárom mostmár az órást, hogy ki az. Biztos nem az öreg, de vajon ki vitte tovább az üzletét? Rokon? Vagy ez egy teljesen másik órás? Csak azt látok amit látni akarok? Hát jött is. Fekete bőrkabátban egy alacsony, őszes, idősebb manus, nem is anynira totyogva. Nézd már! Hát ez az öreg órás mester! Nahát! Kinyitotta a boltot és beléptem… Vissza a múltba… Az üzlet pici, ugyanazok az órák mint gyerekkoromban, persze van még néhány újabb digitális is a falon, a "kossuth-rádió" ugyanúgy szól a háttérben, valószínűleg még a régi Sokol, ami nálunk is volt, remek bőrbe volt csomagolva, szerettem szagolgatni, mert nagyon tetszett a bőr illata. És persze 2 laposelemmel volt "megoldva" mint minden rendes 80-as évekbeli magyar háztartásban. Aztán ahogy körbenéztem a boltban, felfedeztem a kék kartonpapírt a kivágott betűkkel " Elemcserére garanciát vállalok". Azért olyan feltűnő, mert a régebbi filmekben a zsarolóleveleket is úgy ragasztották össze egyenként kivágott betűkből. Beszélgetni kezdtem az öreggel, aki beszédes volt, csak gyerekkoromban nem tűnt annak talán. Vagy mit is beszélgessen egy gyerekkel? Megkérdeztem, h ugye nem mindig itt volt az üzlete. Elmondta, h a Deltások kidobták a régi helyéről, mert nem hozta a kívánt bevételt, aláíratták vele a felmondását, így még végkielégítést sem kellett adni neki. Ez ma sincs másképpen. Mondtam. Erre ő: Semmi sem változott. Tényleg. Csak én lettem idősebb… Olyan furcsa volt, h mit is keres itt még ez az öreg, hogyhogy még él? Olyan apró gyermek voltam és ő már akkor is öreg volt… vagy csak nekem tűnt annak. Mondtam neki, h látom, még a régi felirat van kint. Azt mondja igen és ott van a kacsintó nő is, látom-e? Egy időben beszedte, de valaki hiányolta, h az oda tartozik és ő visszarakta. Igen! Tényleg! És még ugyanúgy kacsint mint 25 évvel ezelőtt… ugyanazzal a 70-es évekbeli felturbózott hajjal. Szolídan, még a válla is el volt takarva.
Mekkorát változott az idő… de nem az órás mester üzletében… manapság egy vaj-reklámban is gruppenszex van.
Megjött a hó...
Milyen szép is, amikor szállingózik a hó... A téli időszakban számomra ez hozza meg az ünnepi hangulatot. Legszívesebben kint a természetben, erdőben vagy egy réten szeretek lenni hóeséskor.
Olyan csendes és mégsem... Ropog a hó a csizma alatt, hangtalan, de valahogy mégis hallod ahogy esik a hó... Nagyon szeretek csendben leülni olyankor egy fa alá bele a hóba, messze minden gépiesített forgalomtól. Magával ragad a csend, a béke - persze csak ha engeded...
Furcsa egy ilyen képet egy tengerparti homokos kép mellett/alatt látni...
Az utóbbi időben munkát kerestem ismét. Munkát M.o-n. Persze ki tudja mit hoz 2011, lehet, h megint kimegyek külföldre. Szinte már megszokott dolog... Nem kívánkozok már rá -és a család többi tagja sem- de ha a számokat nézem, igenis 1 hónap alatt megkereshetem a magyar átlag háromszorosát... Hívtak volna szakácsnak Tirolba egy 2000 fős falucskába jó pénzért, de nem mentem mégsem. Szeretném, ha az idei Ünnepeket már végre teljesen itthon tölthetném a változatosság kedvéért...
A magyar munkaerő közvetítő cégektől már tele van a hócipőm (találó kifejezés ez most), ha már voltam is egyiknél, nem biztos, h megtalálnak az adatbankjukban 1 hónappal később olyan pozícióra ami illene hozzám és még olyankor sem esik le neki, h már voltam náluk, amikor ismét elküldöm az önéletrajzomat. Beígérik, h értesítenek, aztán persze nem. Ismét erősödik bennem, h nekem kéne ilyesmit csinálnom saját magamnak...
Elmesélem nemrég történt "magyar-valóság-show" postai kalandom:
Elmentem a postára feladni pár levelet. Kértem 3 borítékot belföldre, 2-t pedig Németországba. Veszi elő nekem a csaj és mondja:
-"Elsőbbségivel lesz, ugye?" Merthogy rá volt már ragasztva a kis címke a borítékra.
Mondom: -"Köszönöm, nem."
-"Csak 20 forinttal több." Jött a válasz.
Én tudom, h kötelező megpróbálnia elsózni a drágább szolgáltatást, de nekem nem sürgős, ezért mondom neki:
-"Nem kérem."
Erre szinte megsértődött.
–"Akkor nincs olyan boríték." Mondja. Gondolom, szerette volna, ha távozok vagy meggondolom magam és mégiscsak kérem azt az elsőbbségit.
Kérdem én: -"Nem lehet külön bélyeget felragasztani rá?" Durcásan válaszol:
-"Megnézem…"
Persze h, lehet ám ilyet is csinálni, hiszen léteznek olyan bélyegek a postán amiket még nem ragasztottak fel előre… Na ja… bocs, h jöttem szolgáltatást igénybe venni… Elnézést, h ha nem úgy szeretném intézni a dolgaimat, ahogy azt a postás néni várja tőlem… Olyan fura ez a hozzáállás számomra. Még mindig.. Először megrökönyödtem, kissé bosszantott is, de még időben észrevettem és aztán már inkább csak mosolyogtam rajta.
Sok boltban vannak belső előírások, h hogyan kell rásózni a többet, a drágábbat a "kedves" vevőre. Régóta köztudott dolog, h ha 30 dkg párizsit akarsz, akkor 25-t kell kérni... vagy csak 20-at. Én láttam pultot, ahol fel volt ragasztva az eladónak, h többet KELL mérni, ha a vevő valamit kér. Valami PR-os megfogalmazással, már nem emlékszem a pontos szövegre, de mivel el lehetett olvasni fejjel lefelé, ezért feltűnt.
Szóval próbálkoznak... mindenki csak próbálkozik. Azt nézi, hogyan lehet átverni valakit, h ő maga valamiféle (leginkább anyagi) előnyhöz jusson. És ha ebben nősz fel, nem is tűnik már fel annyira talán... Vajon hányan élnek még másképpen? Tatabányán nem lehetnek túl sokan...
Merengések...
Eszembe szokott jutni, h mijen is lenne, ha még mindig valamejik előző munkahejemen dolgoznék… Ha nem váltottam volna annyiszor mint amennyiszer ezt megtettem. Ha nem hagyom ott az FCI-t (autóipari gyártócég-tipikus multi), akkor talán még mindig ott lennék, talán valamiféle karriert is befuthattam volna. Ki tudja. De vágyok én ijenre? Korábban azt hiszem tetszett volna. Viszont nem éltem volna Ausztráliában, nem találkozhattam volna egy csomó ojan emberrel, akikkel találkoztam. Épp most írt nekem egy aranyos ismerősöm aki Mauritiusról érkezett AU-ba. Együtt nyomtuk a szakács-iskolát és soxor beszélgettünk mélyebb értelmű dolgokról is a szünetekben. Egyszer még meg is látogattam őt és férjét. Most meg gyerekük születik ott a számukra talán már nem is olyan idegen országban. Mauritius… előtte fogalmam sem volt, h mi az és merre van.
És most már onnan is van jó ismerősöm… Meg Indiából is… Japánból, Koreából, Szerbiából, Angliából… Érdekes, ha nyitsz, akkor megnyílik a világ… de ehhez előbb neked kell megnyílnod…
Ha még mindig abban az ausztriai hotelben dolgoznék… jól keresnék az tény. Viszont nagyon egysíkú lenne az életem. Reggel munka, osztrák duma, ebéd, pár óra pihenő aztán vissza a konyhára estig… Kimozdulni nincs is hova, egy hotelben éled le az életedet… Ha ebbe belegondolok, kissé elborzadok. Vagy ha még fejvadász lennék abban az irodában, ahonnan 2x is eljöttem… Mennyivel szegényebb is lenne az életem… És mindig ott lenne a fejemben, h mi lett volna ha… ha belevágok, új dolognak kezdek, kockáztatok…
A sorsomban a lázadás, az egyéni ötletek kivitelezésén kívül a küzdelem és konfrontáció is meg van írva… ha visszanézek, ezt látom is. Úgy tűnik, ez elöl nincs menekvés. Tehát a sípája adott, a sielés stílusa és a minősége az amit én szabhatok meg? Érdekes gondolat, h minden le van osztva már előre, egyedül az, h mijen szinten éled meg a dolgaidat, az dönthető el csak szabadon… és mennyivel másabb is lehet 1-1 élet…
Mi is az amit meg tudsz valósítani az életedben? Mit hiszel, miben dönthetsz te? Talán politikai választásokkor új irányt adhatsz az országodnak? Valóban rendelkezésedre bocsájtanák azokat az információkat amik alapján te objektív-szubjektíven dönthetnél? Azt hiszed talán, h valódi sorsfordító döntéseid lehetnek mint annak a sok X-faktoros embernek aki úgy tudja, h ha drága SMS-t küld a műsorba, azzal majd befolyásolhatja, h ki fog győzni? Szerintem ez inkább jól megalapozott marketinges kutatások alapján már nagyjából (vagy akár teljesen) el is dőlt. Hatalmas média-erők munkálkodhatnak a háttérben, h kiderítsék, kit lehet majd eladni minnél szélesebb körben. Aki meg még kiforratlan, azt 1-2 év múlva is el lehet majd sózni. Talán még a mentorok sincsenek tisztában azzal, h mennyire le van ez már zsírozva. A műsorban szereplők némejike pedig még ki is jelenti, h az élete függ ettől… Mennyire komojan veszik… Ennél pedig talán vannak fontosabb dolgok is az életben… Persze attól függ, h kinek az életében.
Még a saját életünket sem ismerjük – és legtöbbször nem is akarjuk megismerni csak felületesen - de már azt nézik, hova lehetne innen elhúzni, ha nyakig ér majd a szar amit mi magunk raktunk ide… Már évtizedek óta azt kutatják, h mire kell felkészülni, ha az emberiség elhagyja a Földet és egy másik bojgón kell majd keresni a túlélést… Valóban mint a vírus ahogy Smith ügynök mondta a Mátrixban…
Mostanában több műsort is láttam a Spektrumon, ahol a tudósok azt szeretnék megtudni, h lehet-e élet a Marson. A pancserek! Már gyerekkorom óta tudom, h legalább egy egér él ott…
Helloween 2010
Az idei tök:
